Lényeg

Először, arról írtam ezt a számot hogy mennyire felbasznak a számok aztán arról hogy mindenben csak szart látok
De narratívailag marhairritáló
Az önmagamatsajnáló, jövőbevágyó
Létem ami miatt ennyire kivagyok megint
Mindig más a parás utálom a népet
Na ki is aki segít?
Mert mások? elmentek a picsába!

Asszem magam alatt írtok erdőd nagyüzemi vibeba
De máma, rájöttem, hogy nem jöttem rá semmire
csak kurvára felbaszom magam
Mennyire de mennyire (de mennyire de mennyire)
Nem merem magamat szeretni inkább kiszakadnék innen mint a nevem senki
Asszem fa helyett a vágottpapír vág most meg a csigabiga húzott
Egy gambit ide elém dohányágyon, mit a kezem gyújtott

Ez nem rossz
Már annyira nem zavar
Már annyira nem zavarom magam
Ahogy inkább a húrok között felejtem (sz) az önutálatom egy darabig elleszek itt, ez ilyen köztes állapot
Többes bánatom helyettesítitek rövid kiszakadás alapú tömörebb íven
Egyszer jobb lesz a létem
Vagy nem értem?
Vagy mindenkinek ilyen szar és ezért néznek le éppen?

Refr:
Tedd fel a kezed ha te is utálod az élet
Integess nekem ha eleged van, de tényleg
Otthon a tükörben ugyanezt szoktam tényleg
Legalább együtt leszünk egyedül ennyi a lényeg

Efkilenc:

szveg
leszarom ki és amúgy mi a faszt ír
ez xxl, babakék, kapucnis és kasmír
majd máskor szépelgek
aztán
bárhol szétmennek a kicsit toxik, de amúgy cuki artlányok, mint a Százszorszépekben
hagyjál, boy
tiéd azt se tudja, mikor jön, lehet nem is látod tavaszig
az én kontaktom időjós, szól mielőtt havazik
hogy miért rakom ma tanárúrba?
tiszta krétapor a kabátujjam
kicsit bevérzett a szemem is, mondhatnám hogy csehül
mert ő látta már a jövőt, a lemezt, amin a Cet ül
megadhatom a számom, de úgyse értek el
ha nem Fila vagy Reebok, kevéssé érdekel
ez ilyen Ellesse-be freestyle, azt se vágod, eszik-e vagy isszák
remélem valahol most sír Saiid
keletmagyar Eastside

Geci megint itt a nap eleje
Van még képe felkelteni te ne te
Idő megint hogy lépeget tovább
Pofáncsapom magam miért vagyok he komám?
Nem is merem elhinni meg nem is fogom elhinni hogy mázlid akad
Pedig én vagy a dobozban a legocsmányabb puzzle darab
De mindenki ocsmán
Akkor mé nem illünk mosmán?
Ja mert mindenki kifordult befelé
És magunkba fordultunk lustán
Akkor asszem inkább elindulok más irányba tekázom a maradékot papírba a másvilágra ma este még megleszek meg holnap inkább megveszeg e maradékot
Maradmég az estére picikét a szakadék